A legkisebb ötletekből lesznek a legnagyobb találmányok az évek során. Két nagyon egyszerű anyag kombinációjából egy olyan harmadikat lehet készíteni, amire mindenki csak azt mondaná „hát, ez nekem, hogy nem jutott az eszembe?”. Ilyen találmány a légpárnás boríték is. Az egyszerű boríték belsejébe rögzítették a légbuborékos réteget, így képezve egy olyan tároló eszközt, ami ellenáll a nyomásnak és megvédi a benne lévő tárgyat a külső hatásoktól.

Valamikor 1957 után jelnetek meg a piacon az ilyen borítékok, mivel Alfred Fielding és Marc Chavannes ekkor fedezték fel a buborék fóliát, ami tulajdonképpen nem is csomagoló anyagként lett gyártva, csak az idők során rájöttek, hogy ideális erre a célra. A légbuborékos fóliát tulajdonképpen háromdimenziós tapétának fejlesztették, de rájöttek, hogy teljes kudarc az ilyen irányú felhasználás. Ha akkor tudták volna, hogy mennyire elterjedt és közkedvelt lesz a találmány egy borítékkal kombinálva, akkor nem is lettek volna úgy elkeseredve a kudarctól. A légpárnás boríték a világ nagy részén ismert és közkedvelt csomagoló eszköz.