A tea egy olyan növény, aminek jótékony hatásáról már több ezer évvel ezelőtt is írtak. Amióta létezik írás, tudjuk azt is, hogy az emberek fogyasztják a szóban forgó növény felhasználása által készített különböző főzeteket. A tea nevű italt a teacserje szárított rügyeiből, vagy leveleiből készítik, ez a főzet a világ minden részén népszerű. Teának nemcsak a Camellia sinensis (teacserje) különböző részeiből készített italt nevezzük, hiszen ilyen névvel látjuk el a más típusú szárított növények, fűszerek, gyógynövények, gyümölcsök segítségével készített főzetet is.
A tea őshazájáról általában megegyeznek a vélemények, Kínát tekintjük, ahol már 5000 éve is írtak a tealevelek jótékony hatásáról. Ázsiában honos a teacserje, innen kezdte meg hódító útját, aminek során eljutott a világ minden apró szegletébe. Számos legenda szól a tea felfedezéséről, a legtöbb ezek közül Kínából származik, azonban más ázsiai országokban is vannak ezzel kapcsolatos legendák. Az egyik leghíresebb Kínából származik, miszerint a kínai császár, Shen Nung (kb. i.e. 2737) fedezte fel.
A császár mindig nagyon vigyázott a tisztaságra, így a vizet minden esetben felforralta ivás előtt, egyszer pedig véletlenül tealeveleket fújt a szél a bugyogó vízbe, ami így aranyozott színt kölcsönzött a víznek, ezt megkóstolva pedig felfrissültnek érezte magát a császár. Ettől kezdően a birodalom egyik legnépszerűbb itala lett a tea. Azzal kapcsolatban is számos legenda terjeng, hogy Buddha fedezte fel a teázást. Egy híres történet szerint a kertben ült és meditált, miközben egy tealevél a csészéjébe esett.