A régi hajók nem voltak annyira gyorsak, mint a mostaniak. Az italszállításánál elsődleges fontosságú volt, hogy kis helyen elférjen, és ne romoljon meg. Magasabb szesztartalmú italok, mint a konyak, sokkal tartósabbak voltak, ellentétben a borral.
Mivel a bor szállítása a hosszú hajóutakon már a kezdetektől fogva problémákba ütközött és a szintén szőlőből készült brandy íze nagyon hasonlított a bor ízére, úgy döntöttek, hogy inkább ezt szállítják.
Ha a brandy vagy konyak vízzel keveredik megfelelő arányban, a borhoz nagyon hasonló italt kapunk, így a szállítás könnyebb, hiszen kevesebb kell belőle, hogy adott mennyiségű bor legyen. Ugyanakkor rájöttek a régi hollandok, hogy sokkalta egyszerűbb a helyszínen előállítani a borpárlatot és aztán elszállítani.
Ennek érdekében megépítették az első lepárlókat, amelyeket majd később a franciák átvettek és továbbfejlesztettek. Amíg a hollandok csak egyszer, addig a franciák kétszer párolták le a bort és az így keletkezett konyak sokkal erősebb és ízesebb lett, mint elődje.