Az ősi kínai harcművészeteket azért nem nevezik csak küzdősportoknak, mert ezek a harci módok nemcsak a külső mozdulatokra alapoznak, hanem a belső energiák áramlására és egész mentalitás kialakítására alapozva sajátíthatóak el. A xing yi quan a kung-fu egyik olyan mozdulati és elméleti része, ami gondolatiságában és mozgásaiban elhatárolódik más harcművészetektől. A xing önmagában a mozdulatok külső megjelenését jelenti, míg a yi a megfontolt elmét jelenti és a quan az öklöt, ezáltal még érhetőbbé válik, hogy mennyire fontosnak tartotta ennek a harcművészetnek a kidolgozója és átörökítői a test és a lélek szoros, harmonikus kapcsolatát.
Magukat a harcművészeteket két fő részre lehet osztani. Az egyik az az izomerőt használja fel arra, hogy a belső egyensúlyt megteremtse. A másik megközelítés szerint a xing yi quan úgy művelhető, hogy a belső egyensúly érzetét felhasználva, lazán, belülről indítva a mozdulatot és az izmokat utolsó pillanatban megfeszítve mérhet a harcos csapásokat. Hogy a hatékonyság még nagyobb lehessen, ezt a kétfajta megközelítést vegyesen felhasználva igazán jó harcos válhat a gyakorlóból.