Amikor Európába először eljutott a tea nevű növény és az ebből készült főzet híre, Ázsiában már hosszú idő óta, talán már évezredek óta az egyik legkelendőbb és legnépszerűbb termék volt. Az európai forrásokban először egy arab utazó beszélt a teáról, aki azt írta, hogy a 879. évet követően, Kantoban a só mellett a tea volt a legfontosabb jövedelemforrás. A következő feljegyzett fontosabb forrásig egy fél évezredet várni kell, hiszen Marco Polo 1285-ben jegyzi fel, hogy a tea vámokkal kapcsolatos önkényes intézkedés miatt leváltották a kínai pénzügyminisztert, mellette túl magasra emelte a termék árát.

 

A 14. századtól kezdődően aztán, egyre sűrűbben járták az európaiak a Távol-Keletet, így a teával is egyre sűrűbben léptek kapcsolatba. Ekkor a hollandok teacserjét vittek haza egy ilyen utazásról, amiről azt állították, hogy kellemes, üdítő italt lehet belőle főzni. Az első időszakban nem volt egyedi neve, egyfajta szárított növényként említették, ami a lóherénél is illatosabb, azonban az íze keserű, ekkor még a jótékony hatásait nem ismerték.

 

A portugál felfedezőknek Japánban volt szerencséjük megízlelni a teát 1560 környékén, nemsokára pedig már az első komolyabban vehető ismertető is megérkezett az érdekes növényről, hiszen 1565-ben L. Aimeida írt róla. Ezt követően több európai is írt részletesebben erről a növényről, így az öreg kontinensen is egyre népszerűbbé vált. A 17. század elején érkezik meg az első nagyobb tea szállítmány Európába. A szállítók a Holland Kelet-Indiai Társaság hajói voltak, ez a társaság ettől kezdődően monopóliumot vetett ki erre a termékre.